A Teleki család a Magyar Királyság egyik legjelentősebb protestáns arisztokrata családjaja, amely a 16. század eleje óta élvezte a római szent birodalmi grófi rangot.
Gróf széki Teleki László 1811. február 11-én született Pesten és ugyanott, ötven évvel később, 1861. május 7-ének éjszakáján vetett véget életének.
Az 1848/49-es szabadságharc leverése utáni emigráció egyik legjelentősebb alakja, az 1861-es országgyűlés Határozati Pártjának vezére. A politikus, akinek holttestét másnap reggel találták meg a család Szervita téri palotájában, valószínűleg a politikai küzdelmek lelki megpróbáltatásai miatt hajtotta végre tragikus tettét.
A teljes ország gyászba borult, a legkisebb községekben is gyászünnepélyek keretein belül emlékeztek meg a haza egyik legradikálisabb és legtiszteltebb politikusáról. Természetesen községünkben is zúgtak a harangok, minderről Gyenge Károly református lelkész eképpen számolt be:
Mi is a réthei helv. hitv. szent egyházban, a dicsőült hazafi gróf Teleki László iránt, a hála és kegyelet szent adóját, folyó év június 16-án tartott gyászistentiszteletünkben lefizettük. E gyászalkalommal, nálunk harmad nappal elébb harangjaink ércznyelve hirdeté a nemzeti közgyászt, mígnem elérkezett, az előre kijelentett gyásznap, a midőn tornyunkban kitűzött gyászlobogó, és az Urnak szent asztalát, s a szószéket illő gyászszal bevont jelvények is tolmácsolák szivünk azon fájdalmát, melyet ritka erényű nagyjaink elvesztésén érezni, minden jó polgárnak kötelessége.
Megjelentek a réthei ref. egyházközség buzgó hivei teljes számmal, illő gyászban, érezni és tanulni a hon veszteségét. A midőn a CXVI. zsoltár 15-ik versének alapján, a nagy gyászhoz alkalmazott ima és gyászbeszéd tartatott; — nem különben zsoltárunkból alkalmazott gyászénekek, s végre a „Szózat“ zengése zárták be gyásztiszteletünket.
Tegye az ég ura, minél ritkábbá, az ily nemzeti közgyászt honunkban, s egyszersmind csele- kedje a hatalom atyja, hogy a dicsőült nagy hazafi szelleme, mint védangyal őrködjék e hazán és fiain mindörökké!! — Gyenge Károly.
Teleki László múltunk legnagyob személyiségei és egyéniségei közé tartozik.
Talán, ha mégis lefolytatja pár órával később az országgyűlésen Deák Ferenccel azt a bizonyos történelemfordító vitát melyre készült, akkor talán teljesen máshogy alakul nemzetünk jövője a császárral történő 1867-es kiegyezést követően is. De nem így történt…
„A hon első bölcse, Deák Ferencz, elfogult kebellel mondá ki, hogy ily gyász órában a bölcseségnek nincsen hangja. Az ülés szomorúan feloszlott. És a képviselők, a nagy komoly férfiak, a mint helyeikről fölállva, egymás égő szemeibe tekintenek, nem állhaták tovább az erőszakot, hanem zokogásra fakadva, borultak egymás nyakába, és sírtak, mint apát vesztett gyermek, – és azt szivszakadás volt látni.
A ki érti e szavak súlyát: Teleki László meghalt; az ne szégyenlje könyei hullását, mert bizony nem egy ember, hanem egy ország fájdalmát siratja abban.” (Jókai Mór)
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Megjelent 1861. július 24-én a Politikai Újdonságok hetilap 7. évfolyamának 30. számában
Vasárnapi Újság 8. évfolyam 19. szám – 1861. május 12.
www.rubicon.hu
www.wikipedia.org
www.keptar.oszk.hu