2. Temető-brigád

Minden város mesél. Sétálsz az utcáin, bekukkantasz kongó templomaiba és udvaraiba, elmélázol a temetőkertjeiben, és a város lassan kitárulkozik.
(Száraz Miklós György)

Tavaly nyáron polgári társulásunk különböző brigádok és önkéntes munkák alkalmával igyekezett a helyi temetőinket méltóbb kegyeleti hellyé varázsolni, melyről IDE KATTINTVA olvashat egy rövid beszámolót. Ezt a küldetést természetesen ez év nyarán is folytattuk és a kora őszi hetekben fejeztük be az idei temető-akciót.

Az elvégzendő munkák közt még mindig megtalálhatók voltak a 2008-as F. M. által véghezvitt temetőrongálás következtében megsérült síremlékek, de az időjárás által megtépázott és a talajerózió miatt megsüllyedt sírhelyek is.
Választásunk többnyire olyan sírhelyekre esett, melyeket vagy már előtte megváltottunk, vagy a leszármazott hozzájárulásával nyúltunk hozzá.

A református temető bejáratában árválkodó síremlék hosszú évtizedeken keresztül méltatlan állapotban köszöntötte a temetőbe látogatókat, mely miatt kissé elszégyelltük magunkat ahányszor elhaladtunk mellette.
Kis kutatómunka után sikerült kideríteni, hogy a temető egyik domináns síremléke alatt özv. Jauernigg Frigyesné Jankó Zsófia és fia Oktáv nyugszik, hiszen a helyi szóbeszédek említést tettek lelkészről, ismeretlen katonáról és még a falu krónikájában is helytelen név szerepelt. (Jauernigg Frigyes a 8. császári és királyi huszárezred nyugalmazott kapitánya volt, 1871-ben a rétei református templomban vette feleségül Jankó Zsófiát.)
A sírkőre a hiányzó tábla a helyi kőfaragónak, Horváth Józsi bácsinak köszönhetően ismét visszakerült helyére, aki azt szinte anyag árban biztosította polgári társulásunk számára és ő maga fel is helyezte azt.
Immáron elsőként egy megtisztított és helyreállított síremléket pillantanak meg a temetőbe betévedő látogatók.

A Karátsony gyerekek (Gábor 1859-1870 és János 1865-1870) sírkövét hosszú idő után ismét szükségszerű volt visszaállítani a megsüllyedt talapzat miatt.
Egyúttal nagyszüleik (Karátsony János 1782-1855 és Fadgyas Klára 1788-1881) megdőlt sírköveit is igyekeztünk a sírkövek állapota szerint helyreállítani.

A református temetőben továbbá sikerült egy csapással két sírhelyet is szebbé varázsolnunk, miután Szloboda Ferenc és Stempel Gizella sírján éktelenkedő sírlapot áthelyeztük Fodor Lajosné Nagy Vilmának, az évtizedek alatt egy fenyőfa gyökérzete által tönkrement sírkeretére.
A lap végül családban maradt, hiszen Fodor Lajos Szloboda Ferenc unokatestvére volt. Itt köszönjük Szloboda Tivadarnak, hogy Nagy Vilma széthullott sírkövének elszállításával megkönnyítette munkánkat.

A katolikus temetőben Neszméry János (1821-1892) nyughelyével kapcsolatban nagy fába vágtuk fejszénket, hiszen egy három darabra tört sírkövet szerettünk volna helyreállítani, miközben a talapzat a megsüllyedt sírkeret részeként csak egyben volt mozdítható.

A betonkeretet szükségszerű volt teljesen körbeásni, majd a Kovács Imrétől kölcsönkapott háromlábú emelővel sikerült kiemelni a földből és úgy beállítani, hogy a sírkő alsó része lehetőleg függőleges állapotban maradjon.
Miután a kerettel megvoltunk, következett a sírkő és annak keresztjének felragasztása, majd a kertészeti geotextil és a folyami kaviccsal történő sírfeltöltés. A tereprendezéshez hiányzó földet utólag Szloboda Tivadar biztosította és munkálta el, amivel ismét könnyített feladatainkon.

A ravatalozó raktárában egy nagy leltározás következtében előkerültek különböző letört és megrongált fémkeresztek.
Ezeket is polgári társulásunk önköltségen igyekezett lehetőségeihez mérten felújítani és visszahelyezni.
Az egyik ilyen kereszt volt Krajcsovics Gyula és neje Pém Erzsébet fém „fejfája”, melyet drótkoronggal alaposan lecsiszoltunk, a letört részt hegesztéssel megtoldottuk és az egészet alapfestékkel lekentük. A festés és az elhunytak neveinek felragasztása után autólakkal kezeltük a felületet a nagyobb tartósság elérése érdekében.
Végül a keresztet visszabetonoztuk eredeti helyére a leszármazottak nagy örömére, bízva abban, hogy még sokáig állít emléket az elhunytaknak.

Hasonlatos módon sikerült felújítani Dóka Jánosné Stankovics Etel (a szovjet megszállás következtében tragikusan elhunyt Dóka Zsófia édesanyja – szerk. megj. Terra Rethe) keresztjét is, viszont az adatokat kézzel írtuk fel a fémfelületre, ez után kapta a lakkot, hogy idővel a két különböző módszer tartósságát ellenőrizni és hasonlítani tudjuk.
A visszahelyezés is bonyolultabb volt, hiszen a letört öntvénykereszt csonkja a toldáshoz rövidnek bizonyult, ezért szükséges volt az eredeti beton levágása/levésése, illetve a kereszt újrabetonozása.

Bónuszként a katolikus temetőben még egy „apróságot” is sikerült letudni. Mégpedig egy a sírok közt rondító megdőlt és besüppedt betonpadot helyeztünk át sikeresen a járda mellé, ahol több hasznát veszik a temetőbe járók.

A munkák után társaságunk egy közös ebéd elfogyasztása után értékelte a sikeresen elvégzett feladatokat. Természetesen ezek után sem állunk le, temetőinkben még mindig akadnak olyan sírhelyek, melyeket egy kis munkával szebbé tehetünk és a gondozottabb sírkertek a községünk megítélésén is pozitívan változtathatnak majd.
Egyúttal hatalmas köszönet minden egyes résztvevőnek az önkéntes munkák során és azoknak is, akik valamilyen formában hozzájárultak céljaink eléréséhez.

Fényképalbum Facebook oldalunkon érhető el IDE KATTINTVA.

(Laki László – Terra Rethe)