Szempcz vidék, november 22.
A választókerület középpontján Szempczen ma volt a követválasztás, mely széles e hazában ritkítja párját. Amily nagyszerűek voltak a nép önkéntes készületei, épp oly pompás a siker.
A központba bevonulás a várakozást meghaladó fénnyel történt; minden szív, minden hang, minden érzelem csak a nap hőse, a nép választottja ifj. gr. Zichy József felé hullámzott, ki elől a többi követjelöltek már jóval előbb visszavonultak, Ő volt az egyedüli jelölt.
Már előtte való nap délceg ifjak lovagoltak a grófi tanyára, hogy kora reggel kísérői lehessenek a kerület képviselőjének. A választás napján, már a kora reggel talpon találta az egész vidéket, — örege apraja, ünnepi díszbe öltözött, s részint a megválasztandó képviselő elé, részint a helyszínére vonultak.
A nemzeti lobogókkal és „Éljen gr. Zichy József követ“ felírású nemzeti zászlókkal díszített bandérium tagjainak száma a 100-at megközelítette, ha fölül nem haladta; — az úri dísz- s egyéb kísérő fogatok száma megszámlálhatatlan volt, a választónépség 44 óriási nemzeti zászlóhoz csatlakozott, s büszkén sietett a választás helyére, örömtől repesve, hogy már egyszer képviselőt választhat, olyat, ki díszére s a hazának javára váland.
Útközben két ízben megkoszorúztatott, s a mi neki úgy nekünk is örömünkre vált, volt azon jelenet, midőn Réthe és nemes községének egy kitűnő választott szende s kellemdús hölgye, a derék Cséfalvay Isabella kisasszony, egy rövid, de lelkes beszéd közben homlokát egy díszkoszorúval díszité azon forró óhajjal, hogy pályáján, melyre most nyilvánosan lép, édes hazánk jóléte s virágzására legyenek irányozva minden lépései.
Erre a menet óriási lánca tova húzódott, s minél közelebb jutott a helyhez, lelkesedése annál jobban kitört. — A hullámzó tengernép örömrivalgása leírhatlan, — s midőn a követjelölt a választóknak magyar és szláv nyelven bemutattatott, az éljenek a zenével olvadtak egybe. A követjelölt már a bevonuláskor leemeltetett pompás négyes fogatáról, a nép vállain vitte az emelvényre, s később mintegy ötször a nép közt körülhordozta. A közfelkiáltás általi megválasztásróli jegyzőkönyv felvétele után, a reménydús követjelölt, hatalmas beszédben megköszönvén a benne helyzet bizalmat, kiemelé, hogy hazánk zászlóját, melyet ha a szerencse némelykor el is hagyott, de a becsület soha, védeni legszentebb kötelességének fogja tartani, de nemzetet, mely megfogyva bár de törve nincs, a józan szabadság birtokába behelyezni legédesebb feladata leend. A harsány éljenek égig hatottak, reméljük, mert szívből fakadtak.
Adja Isten, hogy nem sokára a remény koszorúk után babérfüzért nyújthasson a haza neki!
(Egy választó honfi)
Megjelent 1865. november 24-én a Pesti Hírnök politikai napilap 6. évfolyamának 270-ik számában a „Municipalis mozgalmak“ rovatban.
Fényképforrás:
www.wikipedia.com