Amikor legutóbb a rétei Helyi Nemzeti Bizottságon jártunk , s a Szlovákiai Állattenyésztők és Kertészkedők Szövetsége helyi alapszervezete felől érdeklődtünk, azzal a meglepő válasszal kellett beérnünk, hogy még egyik sem működik. Azzal vigasztaltak bennünket, hogy a közeljövőben tervezik az állattenyésztők alapszervezetének megalakítását. Nehezen értettük meg, hogy egy több mint 1500 lelket számláló faluban máig sem alakult ki a szervezett állattenyésztés.
Az ígéret azonban — ma már tudjuk — nem csak szép szó maradt. A szervezet megalakulásáról személyesen is meggyőződhettünk. Mindez elsősorban néhány lelkes állatbarátnak köszönhető. Pomichal István a szervezet elnöke szokatlanul fiatal — mindössze 23 éves — mégis megbecsülik, hallgatnak rá. Az indulás körülményeiről, valamint az eddig eltelt időszakban történtekről vele beszélgettünk.
— Kissé körülményes és hosszadalmas volt az indulásunk, — jelentette ki az elnök, majd így folytatta:
— A falusi pártszervezet, és a Nemzeti Front beleegyezése után beadtuk a kérvényt a SZÁSZ Galántai járási bizottságára, melyet mély hallgatás követett. Végül is személyesen mentem be a járásra, akkor már ők is másként viszonyultak az egészhez. Végre megtettük az első komoly lépést.
December 22-én megtartottuk az előkészítő gyűlésünket, s egy héttel később már a megalakulási gyűlésen részt vett Štefan Krajčovič a SZÁSZ járási bizottságának elnöke, valamint Dóka Gábor a falusi pártszervezet elnöke is. Helyettesemmé Szimondcl Imrét választották meg. A szervezet titkára Tomovics Miroszláv, a pénztáros Szloboda Elemér, s az ellenőrző bizottság elnöke Gyurcsi Péter lett.
Mindenki tisztában volt azzal, hogy nehéz fába vágtuk a fejszénket, de nem ismertünk akadályt. Akik viszont azt hitték, hogy zsákbamacska az egész, azok csak figyelték mi lesz. Mondták is:
„Lesz még ebből szánom-bánom !“
De nem lett! Alig egy év van mögöttünk, s hova tovább, egyre jobban sikerül rendezni sorainkat. Igaz, ebben az időszakban mindenki a törzsállomány beszerzésével van elfoglalva, amely kétségtelenül sok pénzt emészt fel, de néhány év leforgása alatt megtérül. Fontosnak tartom , hogy megtartsuk tagjainkban, sőt tovább fokozzuk bennük azt a munkakedvet, melyet, ha nehezen is, de sikerült előcsalogatni a közönyből.
Ugyanis a fajtatiszta állatok tenyésztéséhez nem elég a ha szonszerzési vágy, hanem első sorban szakértelemre és állatszeretetre van szükség.
A szervezetnek megalakulásakor húsz tagja volt, abból tizenhat felnőtt, és négy gyerek. Ma huszonnégyen vagyunk. Minden héten összeül a vezetőség, gondunk van elég. Például nincs helyiségünk, ahol rendszeresen találkozhatna a vezetőség a tagsággal. Ezért a tagsági gyűlésekre leggyakrabban a futballpályán lévő öltözőt béreljük ki. Arra is volt már példa, hogy nem ad ták oda a kulcsot, ezért a pálya közepén a fűre telepedve beszéltük meg a tennivalókat, ügyes-bajos dolgainkat.
— Megalakulás után a szervezeti élet meginditásakor mit tartottak a legfontosabbnak?
— Mivel tagságunk nagy része azelőtt nem foglalkozott rendszeresen állattenyésztéssel — s akik igen, azok is csak
kedvtelésből —, ezért négy szakelőadást terveztünk erre az évre, melyek közül eddig egy valósult meg. Ennek témája a baromfitenyésztés volt. Mivel a tagok többek között fajtatiszta csibéket is nevelnek, mindenkinek érdeke volt, hogy az előadáson megjelenjen. Akik hallották az előadást azok nem panaszkodnak elhullásra, míg a távolmaradottak mind kétségbeesve fordultak hozzám segítségért, mert pusztultak az állataik. Ebből megérthették , hogy ezek az előadások minket szolgálnak. Fajcsibéket egyébként Nagygurabról hoztunk — az ottani keltetőből — mintegy 560 darabot. Volt köztük hampshire, plymouth, susex, australop is.
Az ismeretterjesztő előadások kapcsán szeretném megjegyezni, hogy a meghívott szakemberek a közeljövőben a
nyúltenyésztéssel, valamint az állategészségüggyel foglalkoznak majd.
— A csibéken kívül milyen állatokat tenyésztenek a tagok?
— A vezetőségi tagok kivétel nélkül tapasztalt tenyésztők. Szimondel Imre már négy éve foglalkozik nyúl és galambtenyésztéssel. Tomovics Miroszláv viszont díszpávákat és egyéb egzotikus madarakat tart. Ő vezeti a fiatal tenyésztők körét, melynek hat lelkes tagja van — 10-14 évesek —, akik a legtöbbet a szervezésben segítenek nekünk, tenyésztéssel ők is foglalkoznak. Például Kiss László, Gyurcsi Pál és Kiss Zoltán egy év leforgása alatt olvan csibéket neveltek, hogy azokat mind értékelésre megfelelőknek jelöltük.
— A szervezet elnöke a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola végzős hallgatója. Róla még alig esett szó. Állattenyésztéssel évek óta foglalkozik. Az imént, amikor bejöttünk a lakásába, feltűnt, hogy milyen népes „társaság“ él az udvarban egy „királyságon“ belül.
— Én is tartok három féle csibét, ezen kívül libákat és nyulakat is. Jöjjön nézzük meg mindezt közelebbről! — ajánlja fel Pomichal István, s már mutatja is az utat. Először az újonnan épült nyúlketrecet, majd a baromfitól népes, elkerített udvart szemléltük meg. Az Pozsonyivánkáról hozott hatalmas, fehér libák csoportba verődve, kíváncsian lesik, vajon mi a fenét akarhatunk. A csibék egyáltalán nem zavartatják magukat. Őkét az ilyen látványosság hidegen hagyja, annál sokkal izgalmasabb rovarok után kutatni. Megcsodáltuk a fekete australop kakasokat, melyeket aránylag kis taréjuk miatt tojóknak is nézhetnénk.
— A szervezet életében az első év meghatározó. Az említetteken kívül milyen nehézségekkel kell megküzdeniük?
— A helyiséghiányon és a kezdeti bizalmatlanságon kivül gondot okozott a fajtatiszta állatok beszerzése. Nem volt
könnyű mindenkit meggyőzni arról, hogy ne a haszon jelentse számukra az érdeket. Az ilyen állatok száma az elmúlt
hónapok folyamán örvendetesen megnőtt.
A közeljövőben csakis fajtatiszta állatokat tartők lehetnek a szervezet tagjai, s ezt komolyan gondoljuk.
— Sikerült ennyi idő alatt „felnőni” a többi szervezet mellé?
— Véleményem szerint igen. Szemléltetésképp csak néhány példát. Vállaltuk a művelődési ház és a két temető mellett
lévő park és a játszótér gondozását. A futballpálya gyepét is mi kaszáljuk rendszeresen. Ugyanakkor társadalmi munkában segítettünk a szövetkezetnek a szőlészetben kapálni, valamint az aratás idején a szalma betakarításban. Induláskor nem volt egy fillérünk se, s pillanatnyilag is csupán hatszáz korona az összvagyonunk.
Az indulással járó kiadások sokat felemésztettek.
Gyermeknapkor honvédelmi versenyt szerveztünk, amelyen 100 gyerek vett részt. Az üdítőt csak úgy tudtuk a számukra biztosítani, hogy mindenkitől öt koronát gyűjtöttünk be. A kicsik ennek ellenére rendkívül élvezték a versenyeket. Felejthetetlen nap volt mindannyiunk számára. Reméljük, hogy az elkövetkezendő időszakban tovább gazdagítjuk majd a szervezet életét. Egy év múlva okosabbak leszünk!
Mi is hiszünk abban, hogy az említett nehézségek nem törik meg a szervezet életét. Az ilyen óriási tenni- és bizonyítani akarás mindig meghozza gyümölcsét. Tudják mit akarnak, nem áltatják magukat délibábokkal. A legutolsó taggyűlésen újabb öt taggal bővítették soraikat, jelenleg huszonkilencen vannak. Csak így tovább!
(Macsicza Sándor)
Megjelent 1986. október 4-én a Szabad Földműves hetilap 37. évfolyamának 40. számában a Kertészet és Kisállattenyésztés rovatban