Menü Bezárás

1956-ra emlékeztünk Mosonmagyaróváron

Mosonmagyaróvár, csendes, nyugat-magyarországi kisváros a Lajta partján, Pozsony közvetlen szomszédságában, többek közt Szenc testvérvárosa. 

Óvári vár, termálfürdő, egyetem, Futura élményközpont, szélerőmű park, Báger-tó, az 1956-os vérengzés és még bizonyára eszünkbe jutna pár kulcsszó, ha az egykori Moson vármegye központjára gondolunk.
Többek közt az is, hogy községünkből több családnak is szorosabb kapcsolata alakult ki a várossal a 19. századtól, hiszen közelsége miatt Rétéről rendszeresen ingáztak felmenőik az akkori megyeszékhelyre, illetve települtek át a 20. században a városba.

A köztemetőben járva, érdemes mécsesekkel sétálni, hiszen belefuthatunk olyan ismerős nevekbe, mint például az Uhrovics, Rajczi vagy éppen a Neszméri.
Uhrovics Sándor és családja a 1940-es évek körül települt át Óvárra

Polgári társulásunk többek közt Neszméri Ernő sorsa miatt érkezett 2023. október 26-án a városba.
Ernő 1919. szeptember 10-én született Mosonmagyaróváron, a rétei Neszméry Alajos és az óvári Horváth Etel elsőszülött fiaként. 1947. szeptember 22-én vette feleségül Óvárott Rente Mariannát és még ez évben megszületett Ernő fiuk. Bádogos volt a szakmája, a helyi Timföldgyárban dolgozott.

Majd elérkezett 1956, a tíz évnyi, szovjet megszállás, kommunista kizsákmányolás és diktatúra olyan általános feszültséget keltett Magyarországon, mely október 23-án érte el csúcspontját.
Budapesten kitört a forradalom, a szabadságharc a megszálló szovjet hadsereggel szemben reményt hozott a kárpát– medencei magyarság számára.

1956. októbere véres betűkkel írta be magát Mosonmagyaróvár történelmébe is. Október 26-án kora reggel a mosonmagyaróvári szakmunkásképző és néhány általános iskola diákjai az akadémia elé vonult és az előadásokra gyülekező diákokat csatlakozásra szólították fel. A nép az utcákon vonulva egyre csak duzzadt, sorban távolította el a megszállók jelképét a vörös csillagot az épületekről.

A Gyári úti rendőrőrs érintésével a Timföldgyárat és a Kötöttárugyárat vették célba, hogy azok dolgozóit is bevonják a felvonulásba. Itt csatlakozott a tömeghez az ekkor 37 éves Neszméri Ernő is.
A haladó több ezres tömeg a laktanyához vonult, ahol a karhatalom emberei már géppuskafészkekkel és állig felfegyverezve várták a népet.

A laktanya elé érkező fegyvertelen emberek nemzeti színű zászlókat lengettek, egyesek a Himnuszt, mások a Szózatot énekelve haladtak, az élen állók követelték a vörös csillag leszedését a laktanyáról, és a néphez való csatlakozásra hívták a bent lévőket. A folyamatosan érkező tömeg az elsőket még előrébb nyomta. Amikor a tömeg eleje úgy 15 méterre megközelítette a kaput, eldördült az első lövés.

Két vagy három sorozatot adtak le, melynek számos halálos, súlyosabb és könnyebb sebesült áldozata volt. Számukat az is növelte, hogy a laktanyaépület ablakaiból a sebesültek és a menekülők közé kézigránátokat dobáltak. A menekülő tömeget hátulról kaszabolta le a géppuskatűz.

Itt a laktanya előtt érte a fejlövés Neszméri Ernőt is, a mi félig rétei földinket, ki azonnal életét vesztette, rengeteg társával egyetemben. Összesen több, mint száz közvetlen áldozata volt a kommunista államhatalom sortüzének. A tragédia helyszínén ma Rieger Tibor szobrász Golgota című szobra áll, név szerinti kopjafákkal és más különböző emléktáblákkal. A helyszín a Gyásztér nevet viseli.

A holttestek közül körülbelül ötvenet tudtak azonosítani, van akit családja temetett, de a többség a sortűz után két nappal egy tömegsírba került a városi köztemetőbe.
Elbeszélések alapján a rengeteg koporsót több sorban egymásra keresztbe elhelyezve, mint amolyan máglyarakást helyezték el és temették be. Ebben a tömegsírban nyugszik Neszméri Ernő is.

A sortűz következtében sebesült meg Gábor Józsefné is, aki a Mosonmagyaróvári ’56-os Egyesület elnöke és személyesen is ismerte Neszméri Ernőt, hiszen bátyjának (aki szintén a sortűz áldozata volt) barátja lévén, sokszor megfordult otthonukban.
Ági néni 1956-ban csupán 16 éves volt, mindkét lábán megsebesült, hetekig feküdt kórházban és évekig hordozta a repeszeket végtagjaiban.
Az ő közbenjárásának köszönhetően a Terra Rethe polgári társulás meghívót kapott Mosonmagyaróvár Város Önkormányzatától az 1956-os események 67-ik évfordulójára szervezett rendezvényekre.

Mind az október 23-ai, mind a 26-ai egész napos rendezvénysorozatok, az események futószalagon követik egymást a város különböző pontjain, szentmisékkel, hivatali megemlékezésekkel, iskolák műsoraival és rengeteg helyszínen történő koszorúzással, emlékbeszéddel.

A városi gyásznapon a megemlékezések a Hunyadi Mátyás Technikumnál kezdődtek, majd Bolyai János általános iskola és Karolina Kórháznál következett, azután a Széchenyi István Egyetemnél végül a Polgármesteri Hivatal előtt került sor koszorúzásra. Minden helyszínen tematikus beszédek és műsor hangzott el.

A Közetemetőbe érve az első tiszteletadás a tömegsír helyén történt, ahol Neszméri Ernő is nyugszik, itt mi is mécsest helyeztünk el.
Az emlékművet Magyar Árpád állíttatta, Lebó Ferenc szobrászművész készítette a véres sortűz áldozatainak emlékére 2016-ban.
Az emlékművön Vörösmarty Mihály Szózatának egy idézete olvasható:
Az nem lehet hogy annyi szív hiában onta vért, S keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért.

Ezt követően a temetőben elhelyezett ’56-os áldozatok emléktáblájánál folytatódott a műsor a Himnusz éneklésével.
Beszédet mondott Kiss Veronika, a Mosonmagyaróvári ’56-os Egyesület tagja, aki szót ejtett a szabadságharc leverése utáni megtorlásokról is. Hiszen családjukat egy fekete gyászlobogó kihelyezése miatt semmizték ki, fosztották meg lakásuktól, szüleit munkahelyüktől.
A kultúrműsort az Ujhelyi Imre Általános Iskola felső tagozatos tanulói és az iskola énekkara szolgáltatta. Ezt követően kerültek elhelyezésre a koszorúk a 70. sz. Széchenyi István Cserkészcsapat tagjainak közreműködésével.
A Terra Rethe polgári társulás nevében Laki László és Laki Boglárka helyezték el az emlékezés koszorúját.

A Szózat eléneklése után a temetőtől mécseses gyalogos felvonulás indult a Gyásztérre, az ’56-os Emlékparkba, de a szervezők különbuszt is indítottak erre az útvonalra.
Az időjárás közben szintén a gyász hangulatához igazodott és a helyszínre érve a szemergő eső állandóvá vált.

A rendezvénysorozat záróhelyszínén a műsor szintén a Himnusszal kezdődött, melyhez a Kühne Koncert Fúvószenekar szolgáltatta a dallamot.
Az erős rendőri és katonai jelenlét már előjelezte, hogy az idei évre is a szervezőknek magas tisztséget betöltő személyt sikerült Mosonmagyaróvárra invintálni. Tavaly Novák Katalin köztársasági elnök tette tiszteletét a városban, idén a kegyeleti beszédet Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter tartotta.
Beszédében kifejtette, hogy az a sok ártatlan ember bizony nem akart hős lenni 67 évvel ezelőtt, de azzá váltak mindnyájan, 1956 után becsületes ember nem lehetett kommunista.

A miniszter beszéde után az áldozatokért és a túlélőkért egyaránt Kapui Jenő, címzetes kanonok mondott imát, majd a színpadi fellépések a Kossuth Lajos Gimnázium és Kollégium tanulóinak a „Csak a köd és eső siratta őket…” című műsorával zárultak.

A koszorúzások az áldozatok neveinek felolvasása közben a Díszőrség illetve a 70. sz. Széchenyi István Cserkészcsapat tagjainak közreműködésével zajlottak.
Első koszorút a Mosonmagyaróvári ’56-os Egyesület nevében Gábor Józsefné helyezte el.
Majd következett a honvédelmi miniszter, az agrárminiszter (dr. Nagy István, korábban Mosonmagyaróvár polgármesetere), a jelenlegi polgármester, dr. Árvay István és a különböző prominens vendégek koszorúja.
Továbbá a városi hivatalok, politikai pártok, rendvédelmi szervek, közintézmények és végül a civil szervezetek koszorúi kerültek sorra, többek közt polgári társulásunknak is a hivatalos program keretein belül sikerült koszorúját elhelyeztetni a Golgota emlékmű tövében.

A rendezvénysorozat a fúvószenekar közreműkődésével a Szózat eléneklésével zárult a sötétség beálltával.
Végül az est egy zártkörű álló fogadóesttel folytatódott a Korzó Étteremben, ahol még váltottunk pár szót Ági nénivel és dr. Árvay Istvánnal, Mosonmagyaróvár polgármesterével, majd megköszönve a vendéglátást és a meghívást, a hosszú nap után elindultunk hazafelé.

A Mosonmagyaróvár TV videóbeszámolója a városi gyásznapról:


Tartalmas és mély nyomot hagyó rendezvényeken vagyunk túl, mely színvonalában és minőségében is méltó emléket állított Mosonmagyaróvár és a magyar nemzet hősi halottjainak.
A történelmet mindig a bátrak írják és mindig csak rajtunk múlik, hogy miként ragadjuk meg a lehetőségét annak, hogy változtassunk sorsunkon.

(Laki László – Terra Rethe)


Forrás:
Mosonmagyaróvári ’56-os Egyesület
www.mosonmagyarovar.hu
www.wikipedia.hu

 

3 Comments

  1. jolanka molnar

    Köszönetünk, a szerzőnek a méltó írásért, megemlékezésért !
    Az 56-os túlélők és az áldozatok emlékét tiszteljük és megőrizzük 🌹🙏🌹

    Mondják, a himnuszt énekelték
    úgy indultak a puskatűznek
    s a könnygáz meg a tűzzel telt ég
    sem riasztotta vissza őket.

    Csorgott a könnyük.
    Talán sírtak.
    Csorgott a vérük.
    Belehaltak.

    Diákok voltak.
    S ők csinálták
    a dicsőséges forradalmat!

  2. Pingback:Az 56-os mártír - Neszméri Ernő -

  3. Pingback:1956 rétei szemmel -

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük