Macsicza András evangélikus családba született 1901. májusában Rétén, szülei Macsicza Károly (az ismert rétei barbár ezüstpénzek megtalálója) és Molnár Mária elsőszülött fiaként.
Nagybátyja volt Macsicza Lajos első világháborús hősi halott, unokatestvére pedig Macsicza Sándor ifjú honvéd, a második világháború hősi halottja.
András 1923. június 30-án feleségül vette Klebercz Károly és Szloboda Erzsébet egyetlen lányát, Esztert.
Házasságukból három gyermek született, Lujza, Zsófia és Károly.
A fiatal családot azonban 1928. február 26-án egy borzalmas tragédia sújtotta. Macsicza András a vasútnál dolgozott, ahol munkatársai figyelmetlenségéből kifolyólag munkahelyi baleset következtében ő is idejekorán életét vesztette, ahogy távoli unokatestvére, Macsicza Lajos.
A Prágai Magyar Hírlap eképpen számolt be a szerencsétlenségről:
„Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti:
Vasárnap reggel háromnegyed kilenc órakor halálos elgázolás történt a pozsonyi főpályaudvaron.
Macsicza András 27 éves nős váltókezelő, rétei lakos a főpályaudvar egyik távol eső sínpárján a síneket olajozta, miközben egy szenet szállító tehervonat mozdonya elütötte és huszonegy lépésnyire magával hurcolta. A szerencsétlen embert a mozdony darabokra tépte. Holttestét az állami kórház hullaházába szállították.
A rendőri bizottság megállapította, hogy a szerencsétlenség színhelyén nem volt jelen a pályaőr, akinek a tolatást ellenőriznie kellett volna.„
A pozsonyi Híradó kicsit részletesebben foglalkozott az esettel:
„Borzalmas baleset a pozsonyi főpályaudvaron. – február 26.
Ma reggel háromnegyed 9 órakor a pozsonyi főpályaudvaron egy vasúti tisztviselő a sínek mentén haladva rongydarabot látott a sínen feküdni. Amint félre akarta rúgni, borzadva látta, hogy rongyban emberi testrész véres maradványa van.
Amint körülnézett, azt látta, hogy mintegy húszlépésnyi távolságban hasonló ruhafoszlányok és véres testdarabok fekszenek. Ekkor már kétségtelen volt, hogy borzalmas baleset történt, ami rövidesen be is igazolódott. A baleset a következő módon történt:
Macsicza András 27 éves, nős, rétei születésű váltókezelő a síneket kente, mivel szénkirakás következtében a síneket szénpor és széntörmelékek lepték el. A szénszállító mozdony egy pótkocsival haladt visszafelé a kővetkező szénszállítmányért, azonban az előírás mellőzésével a pótkocsi ütközőjén nem volt vasutas, aki figyelte volna vajon az út szabad-e. Macsicza a sínekre lehajolva dolgozott és a pályaudvar zajától nem hallotta, hogy a mozdony közeledik.
A mozdonyvezető a sínek fölé görnyedt embert nem láthatta és így a pótkocsi Macziczát elkapta, mintegy 40 lépésnyi távolságra hurcolta magával, közben pedig darabokra tépte, roncsolta. Az eljárás megindult.”
A család további élete 1947-ben újabb drámai fordulóponthoz érkezett, amikor is a Beneš dekrétumokra hivatkozva Szalay István akkori élettársaként özvegy Macsicza Andrásné Klebercz Eszter és két gyermeke Macsicza Zsófia és Macsicza Károly is rákerült a kitelepítendő réteiek listájára.
Legidősebb lánya, Lujza, Galántára ment férjhez Ondreák Józsefhez. A család ezen ágának leszármazottai a mai napig Galántán élnek.
Néhai Macsicza András hátrahagyott feleségén (a képen özv. Klebercz Eszter látható) és gyermekein kívül az 1947-es kitelepítések következményeként kénytelen volt távoli unokatestvére, Macsicza Miklós is elhagyni szülőfaluját.
Miklós ugyan nem szerepelt az említett listán, azonban kedvese, Simonics Anna és annak családja igen, így több hasonló esettel együtt ő sem szerepel a Rétéről elhurcoltak statisztikájában.
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Prágai Magyar Hírlap – 7. évfolyam, 49. szám – 1928. február 28.
Pozsonyi Híradó napilap – 41. évfolyam, 58. szám – 1928. február 27.
Adalékos Szenc helytörténetéhez – A helytörténeti diákkonferencia anyaga (2013)
Tomovics Evelin és Minárik Ágnes munkája
Szabó Dezsőné Poór Katalin visszaemlékezései
www.slovakiana.sk
Fórum Kisebbségkutató Intézet
Fényképforrás:
Ondreák Krisztián – My Heritage Ondreak Web Site