A középkori nemesi családról, mely egykor Pozsony vármegye Zámoly térségének (források szerint Halmos-Sárfő-Báhony jelenlegi vidékére terjedt ki) ura volt, vajmi kevés fellelhető információ maradt fenn.
– FRISSÍTÉS – Pomichal Miroslav jóvoltából több történelmi információ is a birtokunkba került, melyeket terjedelmük miatt egy kiegészítő cikkben IDE KATTINTVA olvashat.
Nagy Iván 1865-ben kiadott „Magyarország családai…” című könyvsorozat 12. kötetében pár mondat erejéig említ egy Zámoly családot, pontosabban Zámoly Istvánt, aki 1711. febr. 11-én Bécsben kelt címeres levélben I. József királytól nyert nemességet, illetve kölülírja a családi címer ábrázolását.
Majd azzal fejezi be a rövid szócikket, hogy
„A család – úgy látszik, – kihalt.”
Viszont egy Rétéhez is nagy mértékben köthető nemes Zámoly családról több információ is rendelkezésünkre áll.
Többek közt, hogy az 1400-as évek közepén Zámoly László lánya, Zámoly Ilona a rétei Csóka Orbánhoz ment feleségül. Közös gyermekeik azonban Zámoly név alatt maradtak fenn, veszni hagyván a köztudatból a Csóka nevet. Ez a névfenntartási módszer a jövőben majd még visszaköszön.
Családi elbeszélésünket Pusztafödémesen kezdjük a 19. század első felében. Ebben a tőlünk nem is olyan távoli faluban születtek ugyanis Zámolyi Gáspár és Simonyi Jozefa gyermekei. Anyagi szempontból szerencsés családnak tekinthető az övék, hiszen nemesi származásuk révén a családapa biztosította számukra a viszonylagos jólétet. Ami viszont az élet többi területét illeti, a békesség és egészség messze elkerülte a Zámolyi családot.
Mielőtt rátérnénk a Zámolyiak rétei kapcsolatára, egy kisebb kitérővel szükségszerű említést tenni egy kalandos életutat bejárt Zámolyiról is.
1834 novemberében született Pusztafödémesen ifjabbik Zámolyi Gáspár, aki az 1864-67 közti mexikói „önkéntes hadtest” vadászaként járt a tengerentúlon. Tudniillik, miután Miksa (Ferenc József császár öccse) elfogadta/elfoglalta az azték trónt a közép-amerikai országban, hadseregének a legértékesebb részét a magyar huszárezred tette ki.
Azonban nem sok babér termett Mexikóban a Monarchia számára, három év polgárháború után Miksa kivégzésével ért véget a nagyhatalmi harc ezen fejezete a térségben.
A mexikói kaland után Gáspár 1870-ben Pozsonyban megnősült és Krammerer Teréziával családot alapított a városban.
Első és második gyermekük is csak pár hetet élt meg, ezzel előrevetítve a családi drámák áradatát.
1890-ben Pozsony vármegye alispánjának I. osztályú irodatisztjeként dolgozott, amikor a rendszeresen alkoholba fojtott bánat és a fokozatos elmezavar következtében az egyik márciusi délelőtt hazament apácapályai lakására, fegyvert ragadott és az udvar félreeső részén fejlövéssel vetett véget életének.
Gáspár bátyjának, a csaknem tíz évvel idősebb Józsefnek az első rétei felesége, Rajczi Terézia kilenc évnyi házasság után hunyt el tüdőrák következtében. Négy közös gyermekükből csak a legfiatalabb, Zsuzsanna élte meg a felnőtt kort.
Az özvegyen maradt József, öt hónap gyász után, karján kislányával, hamar újranősült, ezúttal a szintén rétei Fadgyas Zsófiával kötötte össze életét.
A gyermekáldás terén azonban továbbra is drámai évek következtek a család életében.
Az első négy közös gyermekük nem is találkozott egymással, hiszen születésük után nem sokkal el is hunytak.
Végül az ötödik János és a hatodik Lajos bizonyultak elég erősnek az élethez és érték meg a felnőtt kort.
János 1889-ben vette feleségül a szintén katolikus családból származó Karácsony Teréziát, Karácsony István gazda harmadik lányát.
Két leánygyermekük született, Zsófia (későbbi Pomichal Józsefné) és Erzsébet (későbbi Nogely Bálintné).
A család megszokott mindennapjait azonban felborította 1894. április 21-e, amikor is négy évvel nagybátyja öngyilkossága után, Zámolyi János is önkezével vetett véget életének.
Egy rétei levelező ekképpen írta le a tragikus eseményt, mely a Magyar Hírlapban jelent meg, illetve több újság is leközölte a hírt:
„A harmincéves férfiú az utóbbi napokban búskomorrá lett s tegnap reggel el sem búcsúzva nejétől, elhagyta a házat. Sokáig vártak rá, de nem jött meg. Csak néhány óra múlva találták meg egy istállóban, melynek gerendájára fölakasztotta magát.
Zámolyi a legjobb anyagi körülmények közt élt s valami agybántalom vitte a halálba.”
Az elhunytat végül Csögley Kálmán plébános soron kívül, az árok mellé temette a rétei katolikus temetőben. Viszont a holttestet és a sírgödröt is beszentelte, miután dr. Friedrichowszky vizsgálati jegyzőkönyve és a szenci járás főszolgabírója iratokkal igazolták, hogy Zámolyi János a tettét elmezavarában és így beszámíthatalan állapotban követte el.
Zámolyi János fél-nővére Zsuzsanna, aki édesapja első feleségétől, Rajczi Teréziától született, 1874-ben egy szenckirályfai kovácsmesterhez, Hruska Jánoshoz ment feleségül és alapítottak Szencen családot.
1899 nyarán hunyt el, Zsámolyi név alatt van eltemetve az impozáns családi sírboltban a szenci központi temetőben.
Itt van eltemetve fia József is, aki a Zámolyi család több tagjához hasonlatosan öngyilkosság útján hunyt el.
Hruska József a a kassai gazdasági iskola tanulója volt, majd egy sikertelen vizsga után eltűnt a városból. Pár nappal később a fővárosban, az országház épülete előtt szíven lőtte magát, a Szt. Rókus kórházba szállították, ahol 1903. március 6-án elhunyt. A korabeli sajtó eképpen tudósított az esetről:
Röviden megemlítendő Zámolyi Zsuszanna fia Kálmán is, aki az első világháború idején hentesként dolgozott Ditroitban és ott is élt feleségével és két gyermekükkel. 1917 májusában az amerikai hadsereg sorozása őt sem kerülte el, viszont családi okokra hivatkozva felmentést kért a szolgálat alól. E reményben elkerülhette hazája ellen fordulását és valószínűleg el is kerülte, hiszen Pőstyénben hunyt el 1954-ben.
Zámolyi János öccse Lajos a somorjai, a kalocsai és kiskőrösi járásbíróságon is írnokként dolgozott. A gyermekhalál az ő családjukat sem kerülte el, hiszen Papp Máriával közös Irénke lányukat két évesen veszítették el.
Zámolyi Lajos végül 29 évesen, 1899 őszén a Kiskőröstől 2-3 kilométerre található Szücsi-erdőben, kötél által vetett véget életének.
A századfordulóra a fiatalon és tragikusan elhunyt rétei Zámolyi család tagjaival kihalt – volna – a Zámolyi név is.
Azonban 1931-ben Zámolyi János idősebbik lányának a férje, Pomichal József fegyverszaki főmester, a nevét Zámolyira változtatta.
Ennek a döntésnek köszönhetően a Zsuzsannával közös gyermekeik, József, László és János is tovább örökítette és öregbítette a Zámolyi család nevét.
Többek közt dr. Zámolyi József budapesti jogtanácsossal is, akit a második világháború alatt a m. kir. honvéd vezérkar főnöke többek közt okirati dicsérő elismerésben részesített a Szovjet elleni hadműveletek alkalmával teljesített kitűnő szolgálataiért.
Nem különben Zámolyi László tiszteletbeli kanonokkal, aki 47 évig volt Békásmegyer plébánosa, majd posztumusz a város díszpolgára lett. Az ottani temető kápolnájában nyugszik, róla majd a jövőben egy bővebb cikkel térünk vissza.
Mint láthatjuk, a Zámolyi család annak ellenére, hogy a társadalmi rétegek magasabb fokán helyezkedett el, nem élt felhőtlen és idilli életet, mint ahogy azt romantikusan elképzeltük volna. Mégis a sok dráma és tragédia ellenére, bár idehaza Rétén már nem is, de a történelmi családnév fennmaradt.
Külön kis érdekesség a végére, hogy a történelem viharai ellenére a Nogely fivéreken keresztül, kik Zámolyi Erzsébet dédunokái, a vér szerinti leszármazottak még mindig élnek községünkben.
A második világháborút követő ismételt csehszlovák megszállás után, a Beneš-dekrétumok alapján, magyar származásuk miatt özv. Nogely Bálintné Zámolyi Erzsébet a fiaival egyetemben a Rétéről kitelepítendő személyek listájára kerültek. Így történt, hogy 1947-ben az utolsó Zámolyi községünkből erőszakkal kényszerült elhagyni szülőfaluját.
Zámolyi Erzsébet végül unokaöccsénél, a fentebb említett Zámolyi László plébánosnál talált menedéket és a békásmegyeri plébánián segédkezett. Ott is hunyt el 1974-ben, azonban idehaza, Rétén temették el.
István fia a deportálást követően Nagyberkibe került, míg ifjabb Bálint, aki akkortájt már a vasútnál dolgozott, végül szerencsésen elkerülte a deportálást, viszont az ő családjának élete és sorsa is az új csehszlovák hatalom nyomásgyakorlása árnyékában merőben más utat járt be, a tragédiák viszont őket sem kerülték el, de erről majd egy máskor…
(Laki László – Terra Rethe)
Források:
Nagy Iván – Magyarország családai
https://hu.wikibooks.org/
https://hu.wikipedia.org
https://bratislavacountynobility.blogspot.com/
https://bekasmegyer.plebania.hu
https://bekasmegyer-ofalu.hu
https://virtualnycintorin.sk
Nogely Bálint – Zámolyi Erzsébet unokája
Tardy Lajos: Az 1864-1867. évi mexikói ‘önkéntes hadtest’ magyarországi résztvevői.
Nemzet – 9. évfolyam, 2698-ik szám – 1890. március 3.
Pesti Hírlap – 12. évfolyam, 62-ik szám – 1890. március 4.
Fővárosi Lapok – 27. évfolyam, 62-ik szám . 1890. március 4.
Budapesti Hírlap – 10. évfolyam, 62-ik szám – 1890. március 4.
Ellenzék – 11. évfolyam, 53-ik szám – 1890. március 5.
Budapesti Hírlap – 14. évfolyam, 116-ik szám – 1894. április 27.
Pesti Napló – 45. évfolyam, 116-ik szám – 1894. április 27.
Fővárosi Lapok – 116-ik szám 1890. március 4.
Köztelek – 37-ik szám – 1894. május 9.
Igazságügyi Közlöny – 7. évfolyam, 12. szám – 1898. december 27.
Budapesti Hírlap – 23. évfolyam, 69-ik szám – 1903. március 11.
Pesti Napló – 54. évfolyam, 69-ik szám – 1903. március 11.
Független Magyarország – 2. évfolyam, 354-ik szám – 1903. március 11.
Magyarország – 10. évfolyam, 60-ik szám – 1903. március 11.
Hazánk – 10. évfolyam, 60-ik szám – 1903. március 11.
Budapesti Közlöny – 1931-05-22 / 115. szám
Honvédségi Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára – 1943-11-24 / 47. szám
(Bejegyzésünket frissítjük, amint újabb információk kerülnek birtokunkba.)