Az újonc Plastika Nyitra nagyon jól szerepel az 1. labdarúgó-ligában. Nem lett igazuk azoknak, akik a bajnoki küzdelmek megkezdése előtt rövid pályafutást jó soltak František Skyva csapatának.
A csapat egyik kulcsembere Molnár Zoltán, a 7-es számú mez viselője. 1953-ban született Pozsonyban. Rétén kezdett futballozni. Nagyon sokat köszönhet első edzőjének Müller Istvánnak, aki megismertette a labdarúgás alapjaival. Zoltán 15 éves korában már a Slovan Pozsony ifjúsági, négy évvel később junior csapatában játszik.
– 1974-től Vágsellyén küzdöttél a bajnoki pontokért. Meddig maradtál ott, s mi volt a legnagyobb élményed?
– Három évig játszottam a sellyei csapatban. Legszívesebben a Dinamó Kijev elleni mérkőzésre emlékszem. Legjobb játékosaikkal szerepeltek – Blohin is eljött —, mégis legyőztük őket 1:0-ra.
S hogy pontos legyen a felidézés, tegyük hozzá: az egyetlen gólt Molnár rúgta…
Vágsellyei jó játékára felfigyeltek a nyitrai szakvezetők; 77 őszén magára húzhatta a kék-fehér mezt.
– Eddig minden felhőtlen. De jött a Slávia-ügy. Akarsz erről beszélni, vagy inkább meg se említsük?
– Rossz emlék, de vállalom. A nemzeti bajnokságban játszottunk, amikor megkerestek a prágaiak – hívtak az első ligás Sláviába. Veselý helyére…
– Még most is játszik.
– Igen, ezek után sejthető, hogy alaposan csalódtam. Mit szépítsük? -becsaptak. Hat hónap alatt kétszer játszhattam.
Hosszú tépelődés után győzött a futball utáni vágy: Molnár Zoltán visszajött Nyitrára. Játékával, becsületes helytállásával rövid idő alatt feledtette a „prágai kirándulást“. Az I. ligába való felkerülésért vívott nehéz csatákból csak egyszer hiányzott – sérülés miatt.
– Nagy előnnyel végeztetek a nemzeti liga élén. S aztán a legfelsőbb labdarúgó bajnokság újoncaként „szemtelenül” kezdtetek: legyőztetek jónéhány híres csapatot, sőt egy ideig listavezetők voltatok. Ki ellen a legnehezebb játszani?
– Barmos József nagyon kellemetlen ellenfél, nehéz mellette lélegzethez jutni. Kitartó, célratörő; mérkőzés közben állandóan a labdát követi, a játékra összpontosít.
– 75-ben megnősültél. Péter fiad – „nyilatkozata“ szerint – focista és hokista lesz, de legalább az első. Úgy tudom,tanulsz is.
– Igyekszem összeegyeztetni a sportot és a tanulást. Jövőre végzek a mezőgazdasági főiskolán.
– A bíró fütyül, a játékosok játszanak. Szép elmélet, de a gyakorlati megvalósításba már az idegek, a körülmények is beleszólnak. Mi a véleményed a játékvezetőkről? A kassai „tizenegyes-fesztiválon“ nem voltál nagyon nyugodt…
– Nem csak én, játékostársaim és a tárgyilagos szurkolók is jogtalannak tartották az ellenünk megítélt három büntetőt… Annak örülök, hogy az akkori vereséget gyorsan feledtettük a következő győzelmekkel.
– Melyik poszton játszol a legszívesebben, kinek az elgondolásait „érzed“ igazán?
– Itthoni mérkőzéseinken jobbszélsőként tudom a leghatékonyabban megvalósítani elképzeléseimet. Ha kint játszunk, akkor a fedezet szerepköre vonz. Szeretem összeszedni a labdákat, szívesen veszem ki részemet a támadások előkészítéséből. Játékostársaim közül a pályán és azon kívül is Hlavatýval értjük meg egymást a legjobban.
– Fejezzük be egy tippel – hányadik helyen végez a Plastika Nyitra?
– Legrosszabb esetben is ötödikek leszünk.
(Gilányi Sándor)
Megjelent 1980. április 21-én az Új Szó napilap 33. évfolyamának 94. számában.
Szerk. megj. – Terra Rethe:
A nyitrai csapat végül az 1979/80-as bajnokságot 32 szerzett ponttal a 6. helyen zárta.
Molnár Zoltán négy góllal járult hozzá az újonc klub sikeréhez.
Képforrás:
www.sme.sk