A repülés bajnokai

A postagalambsport hódolókkal elsősorban vidéken találkozhatunk. Ehhez a különleges szenvedélyhez szükséges feltételek megteremtése elsősorban itt biztosított (környezet, tápszer, voliér stb.). A kissé romantikusnak tűnő sportágnak minden korosztályban megtaláljuk a híveit. Ebbe csak egyszer lehet beleszeretni, de akkor örökre.

Kovács Lehel rétei lakos — akit a közelmúltban kerestem fel otthonában, hogy galambjairól faggassam — meglett, háromgyerekes családfő, aki immár tekintélyes galambászmúltra tekinthet vissza. Ezt a néhány évvel ezelőtt megnyert szlovákiai bajnoki cím is fémjelzi.
A családi ház első udvarát a kerttől, hatalmas galambház választja el. Ez utóbbi teljes egészében a házigazda saját tervezése alapján készült el, csináld magad alapon.
Akkoriban minden különösebb elhatározás nélkül kezdett el galambászkodni. Kezdetben díszgalambokkal foglalkozott. Az állatszeretet számára is egyfajta útravaló volt az élethez.

Egész életére emlékezetébe vésődött a szülői intelem: „Az állat Istene az ember!“
Így van ez a sportgalambok esetében is. Minden egyes más-más bánásmódot, gondoskodást igényel. A sportgalambok legfontosabb tulajdonságainak egyike a határtalan hazavágyódás. Ennek a határtalanságát bizonyítja az a megtörtént eset, amikor egy hétévi bezártság után szabadon engedett galamb visszarepül régi gazdájához.

Szabadidőm jelentős részét a galambjaimnak szentelem — magyarázza Kovács Lehel. Sajnos három műszakban dolgozom, ami főleg a versenyek szempontjából hátrányos. Szabadnapjaim nagy részét ezért a versenyek idején veszem ki. A versenyen résztvevő galambok hazavárása, a várakozás feszültsége, és az az öröm, amelyet megérkezésükkor érzek, ez ad igazán értelmet az egésznek.

Mint kezdőnek Anker Alfonz Repülő keresztrejtvény című könyve nyújtott kiváló segítséget. Megtanultam, mikénkell megfigyelni a galambok viselkedését, fiziológiáját. Rá kellett ébrednem, hogy ha igazi eredményeket akarok elérni, akkor teljes mértékben együtt kell működnöm kedvenceimmel. A siker ugyanis mindkettőnkön múlik. 1961 óta előfizetője vagyok a Postagalamb sport című szaklapnak. Ebből hasznos ismereteket szerzek a galambegészségügyről, amely nélkül ugyancsak elképzelhetetlen a szakszerű, eredményes versenyeztetés. Beteg, formán kívüli galambot sose szoktam röptetni. Az állandó megfigyelések alapján tisztában vagyok a versenyző galambok fizikai és pszichikai kondíciójával, állapotával. Tollazatuk, testtartásuk, mozgásuk, étvágyuk, szemük nyitott könyv számomra, amibe csak bele kell olvasnom, s tudom, miként döntsék, cselekedjek.

Általában két órát töltök egy nap a galambházban, versenyek alatt viszont annál jóval többet. Ezt követően a versenyekre terelődött a szó. Tisztáztuk mindenekelőtt az egyes versenyek közti különbségek lényegét, megtudtuk, hogy a látszólag könnyű rövidtávú (200 km-ig terjedő) versenyek, néha sokkal inkább megviselhetik a galambokat, mint a nehéznek mondott hosszá (900 km-ig) távok. Mindez természetesen az időjárás függvénye, úgy hogy egy 200 km-es versenyről két napig jönnek haza a galambokmíg egy másik, 900 km-es versenyről egy napon belül is megérkeznek.

Nem titok, Kovács Lehel a versenyző galambokat kéthetente repteti, hogy ne fáradjanak el. Aktív versenyzéssel immár tizenhét éve foglalkozik. Még a kezdet kezdetén egy Novotny nevezetű brünni tenyészőtől importból származó belga galambokat vásárolt. Volt már egy saját nevelésű tojója, melyet a törzsállomány kialakítása céljából a belga hímekkel keresztezett. Ezt a próbálkozások időszaka követte. A kitartó igyekezet végül is meghozta gyümölcsét. A Van der Espt, a Van Brauen és a Fábry fajták utódai ma is megtalálhatók a törzsállományban.

Az idén megközelítőleg ötven galambbal vesz részt a versenyeken, a többi harminc pedig tenyészgalamb. Kezdetben a versenyek során sok galambja elveszett. Egyszerűen nem érkeztek meg. Az első komolyabb sikerekre 1980-ig kellett várnia. A következő évben megnyerte a pozsonyi területi bajnokságot, majd két évvel később ismét megszerezte ezt a címet, sőt ez évben a szlovákiai bajnokság első helyezettje lett.
Nem szégyellte bevallani, hogy ezt a dicsőséget elsősorban a feleségének köszönheti. Ugyanis a döntő versenykor a házigazda tartalékos tisztként egy hónapos katonai gyakorlaton volt, így a neje várta haza a galambokat a versenyről.

Még mielőtt elhitték volna, hogy nagy sikerek elé néznek 1983-ban a Pireneusi-félszigetről furcsa járvány indult el, vonult végig Európa galambállományin, s végzett nagy pusztítást. A vírusos betegség (paramyxovirózis) a madarak központi idegrendszerét támadta meg. Ennek következtében elveszítették egyensúlyérzéküket, tartásukat, vagyis fizikailag néhány nap leforgása alatt teljesen „lerobbantak”. Az említett betegség főleg a fiatal egyedeket sújtotta. Az idősebb galambok néhány hét alatt kiheverték, míg a fiatal példányok jelentős hányada elhullott. (Ennek talán az a magyarázata, hogy az idősebb galambok immunrendszere erősebb, mint a fiataloké.) A betegség megelőzésére megelőző oltást is használtak, de annak csak akkor volt hatása, ha a beoltott egyedekben már kialakult a természetes ellenálló-képesség. Voltak olyan galambok, amelyeken a vírusos betegség általi fertőzés csupán a versenyeken nyújtott teljesítmény rohamos csökkenése alapján volt kimutatható. Az említett betegség nyomai állítólag ilyen módon még ma is kimutathatók.

Némi gondot okozott, hogy a galambokat a falu túloldaláról, ahol azelőtt lakott át kellett költöztetni, az új galambházba. Az átszoktatás még az ősszel megkezdődött. A télen át a voliérbe voltak bezárva. Amikor kiengedték őket, azonnal viszszarepültek megszokott helyükre. Ez jó néhányszor megismétlődött. A galambok a hetedik próbálkozás után megértették, itt van az új otthonuk, itt számíthatnak állandóan táplálékra, és menedékre.

Az idei éve az első, amikor a versenyekről a galambok már az úi otthonukba térnek haza. A déli fekvésű galambházban szemmel láthatóan jól érzik magukat a madarak. Az idei versenyek Kovács Lehel sportgalambász számára eddig megnyugtató eredményeket hoztak.
Nincs hiány feszültségben sem, hiszen a közelmúltban, amikor Chebből indult a verseny, a 425 reptetett galamb közül az első nap csupán 9 érkezett meg gazdájához, a többi csak másnap. Az idén nemzetközi versenyekre is sor kerül. Többek között— versenyt szállva a széllel —Schwertnből, Eisenachból és Ostendéből igyekeznek majd haza kedvencei.

(Macsicza Sándor)

Megjelent 1988. augusztus 5-én a Szabad Földműves hetilap 39. évfolyamának 30. számában a Kertészet és Kisállattenyésztés rovatban