1945. április elseje véres betűkkel írta be magát községünk történelmébe. E napon érte el az ellenséges vörös hadsereg falunkat és rövid idő alatt meg is szállta azt. A hátra maradt magyar és német védőőrség hősi halottjai mellett, a falu tragédiáját fokozza, hogy ártatlan civilek is az invázió áldozatai lettek.
Német szövetségeseink ismeretlen ifjú katonái a katolikus templom tövében az orosz ágyúzás következtében vesztették életüket. Holttesteik a jelenlegi szlovák általános iskola udvarán lettek elhantolva. Emléküket az udvaron található emléktábla őrzi.
A Terra Rethe polgári társulás az idén Tomovics Miroszláv helytörténésszel közösen a méltó megemlékezés szolidabb formáját választották és kivételesen nem került megrendezésre a hagyományos műsorral ékesített megemlékezés. A húsvéti ünnepekere való tekintettel egy „szavak nélküli” közös mécsesgyújtás keretei közt a helyi katolikus temetőben, Dezső Ferenc, Dóka Zsófia és Pomichal Rozália sírjainál egy-egy mécsessel emlékeztek meg a 79 évvel ezelőtti tragédiáról.
Dezső Ferenc honvéd az utolsó pillanatig harcolt és a községbe beáramló vörös hadsereg egyik megszálló katonáját még sikeresen feltartóztatta, azonban a hatalmas túlerővel szemben tehetetlen volt. Az orosz bosszúszomj és brutalitás következtében nyomdafestéket nem tűrő módon, az utcán vesztette életét. A védelem nélkül maradt falu asszonyai és lányai a front átvonulása ideje alatt bujdosni kényszerültek, több-kevesebb sikerrel.
Dóka Zsófia és Pomichal Rozália családjaikkal a gurabi úton egy pincébe bújtak az ellenség elől, viszont a falu megszállása és biztosítása közben szovjet katonák egy sorozatot lőttek be a pincébe, mely következtében Dóka Zsófia a helyszínen életét vesztette, árván hagyva egyetlen fiát. Pomichal Rozália, 19 éves diáklány még napokig szenvedett, április 5-én hunyt el, (bátyja Károly eközben Szibériában egy orosz fogolytáborban sínylődött).
Mindhárom sírhoz virágokat, fáklyákat és mécseseket helyeztek a megemlékezők, fénybe borítva az áldozatok nyughelyét.
Csakugyan mécsest gyújtottak két rétei kisfiú, Gyurcsi Janika és Horácsek Karcsika sírjánál is, akik 1947-ben önfeledt játszadozásuk közben egy gránátot találva szerencsétlenül értek a robbanószerkezethez,. A hat éves gyerekek nem az 1945. április 1-jei események következtében hunytak el, azonban közvetve mindketten tragikus áldozatainak számítanak a második világháborúnak.
Béke poraikra.
Az örökké gyászoló családok és szervezetünk nevében, minden sorsközösséget vállaló megemlékezőnek, aki a húsvéti időszak és a zord időjárás ellenére is kilátogatott a katolikus sírkertbe köszönjük a részvételt és a közösen töltött meghitt pillanatokat.
(Laki László – Terra Rethe)
Pingback:2. Temető-brigád -