Réte fekvése sokakat megtéveszt. Én is meglepődtem, amikor a TVSZ galántai járási bizottságának vezető titkára ebbe a faluba invitált. Eddig azt hittem, hogy a Pozsony-vidéki járásba tartozik, aminek bizonyára az volt az oka, hogy Réte mindössze két-három kilométerre fekszik Szenctől.
Ez a falu valóban a járásunk határán fekszik — mondta a vezető titkár —, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden téren „messze esik” a járás szívétől. De talán győződjön meg erről személyesen!
Egyáltalán nem állt szándékomban leellenőrizni a vezető titkár állítását, de már most a riportom elején elmondhatom, hogy a falu tűzoltóitól hallottak igazolták őt, mert szinte egy panaszos szót sem kellett feljegyeznem. Azt viszont mindenképpen el szeretném mondani, hogy a réteiek a hagyományőrző tűzoltók közé tartoznak.
Szloboda Kálmán bácsi — már túl a hetedik ikszen — az első hívó szóra eljött közénk, hogy legyen valaki, aki hitelesen nyilatkozhat az immár százharmadik évet taposó alapszervezet múltjáról.
— Ezerkilencszáznyolcvankettőben kellett volna eljönnie — mondta a korát meghazudtoló veterán tűzoltó
— akkor nagyon sokat beszélgettünk a régi időkről. Most már inkább a jövő felé tekintetünk. Fejleszteni akarunk minden téren.
De azért Szloboda Kálmán bácsit most sem kellett túlságosan noszogatni és kérlelni, hogy elevenítse fel a régmúltat. Ő maga ezerkilencszázharmincegytől tagja a szervezetnek. Harmincöt éven át ő volt a réteiek „pénzügyminisztere“. A pénztári naplót már előde is teljes közmegelégedésnek örvendve kezelte, abban aztán ,,hézag” sohasem volt — mondotta. Legfeljebb itt-ott előfordult, hogy kevés volt a pénz, de azért soha nem kellett kunyerálni.
— Mi persze hívás nélkül is menünk, ha valahol szükség volt a segítségünkre — folytatta, majd arról kezdett beszélni, hogy milyen nagy dolog volt valaha tűzoltónak lenni.
— Megtiszteltetés volt annak, aki bejuthatott a szervezetbe. Így aztán nem is csoda, hogy a tűzoltók mindenben összetartó emberek voltak. Soha sem fordult elő olyasmi, hogy megfeledkeztünk volna valamelyik tagunk születés- vagy névnapjáról. De nem csak az ünnepi alkalmak kötöttek bennünket össze, jóban-rosszban összetartottunk.
Michal Bačinsky a rétei alapszervezet jelenlegi elnöke, a néhány évtizedes korkülönbség ellenére sokban hasonlít a ,,veterán pénztároshoz”. Szabad idejét szinte teljesen kitölti a szervezeti élettel kapcsolatos feladatok intézgetése.
Sőt, mint mondotta tréfásan: a szervezeti munka „megfertőzte” már az egész családot. Felesége Anna is bekerült a vezetőségbe, méghozzá a titkári teendőkkel bízták meg, amit más szervezetekben sem nagyon szívesen vállal el senki, mert ugye a tűzoltók közismertek arról, hogy mennyire nem kedvelik a papírmunkát.
A fiatalasszony — pedig aprócska gyermekei is vannak — ez ideig közmegelégedésre végzi a funkciójával járói teendőket. A rétei tűzoltók jelenéről és az elképzeléseikről már a fiatal tűzoltó házaspárral beszélgettem, de a szakmai dolgokban — főleg a versenyekkel kapcsolatban — Szitka Mihálytól is kaptam eligazítást.
Rétéről tudni kell még, hogy nem tartozik sem a kis falvak, sem a nagyobb települések közé. Körülbelül ezerhatszázötven lelket számlál a falu, ebből ötvennégyen aktívan bekapcsolódnak a szervezeti életbe. Az aktívat ki kell hangsúlyozni, mert a közelmúltban még hetvennégyen voltak, de a múlt évben megváltak azoktól, akik ezt a munkát nem tudták teljes odaadással vállalni.
— Persze ezzel az elnökünk nem azt akarta mondani — kapcsolódott be a beszélgetésbe Szitka Mihály, a szervezet parancsnoka —, hogy a múltban elért eredményeinkért esetleg szégyenkezni kellene. Erről szó sines.
Például, ezerkilencszáznyolcvankettőben második helyen végeztünk a szocialista munkaversenyben. Kötelezettségvállalásainkat általában húsz-huszonöt százalékkal túlteljesítettük az utóbbi években.
Nyolcvanháromban elsők voltunk a körzeti versenyen. Tavaly hét perc alatti eredményt értünk el a taktikai gyakorlaton. Ezek mind olyan eredmények, amelyek jobbak az átlagosnál, de még javítani lehet rajtuk.
— Csupán egy negatívumot szeretnék megjegyezni — szólt közbe Anna Bačinská, a szervezet titkára. Szerintem kevés a nő a szervezetben. Mindössze nyolcan vagyunk, s igy még elméletileg sem tudnánk összeállítani egy versenyképes rajt.
Bar későre járt mar az idő, szóba kerültek olyan kérdések is, amelyek csak látszólag mellékesek. Példádul, hogy kitűnő az együttműködésük a helyi sport és nőszervezettel. Jók a kapcsolataik a Honvédelmi Szövetség és a Vöröskereszt helyi szervezeteivel is. A falu vezetőinek támogatásával is meg voltak elégedve, amit ők elsősorban társadalmi munkával igyekeztek meghálálni.
Így már érthető, hogy miért mondotta a TVSZ JB-nek vezető titkára, hogy Réte ugyan elég messze van Galántától, a járási székhelytől, de nincs távol a szívüktől.
(Kamocsai Imre)
Megjelent 1985 júniusában a Tűzoltó havilap 21. évfolyamának 6. számában