Mátyusfölde. Réthe (Pozsonymegye), aug. 19-én. (Ismét egy határszéli magyar falu és küzdelmei.)
Ki ne hallott volna életében Mátyusföldről, mely termékeny barázdáinak dús gyümölcseivel oly sok derék, tűzről pattant magyart táplál.
Ha nem halmozá is el a természet e földet buja szépségeivel, azért szeretjük mi ezen aranykalászos kertet, mely nem terem ugyan rózsákat és ibolyákat, de annál több búzát és rozsot! Igaz, merészen égbetörekvő havasai és büszke hullámokat hömpölygető folyói nincsenek;
de mit árt ez? hiszen mosolyognak ránk a Kárpátok kék hegyei; rétjeinken vidám patakok csörtetnek át, és a regényes Vágvölgy tőszomszédunk!
Mátyusföldnek egyik igénytelen faluja Réthe. Derék magyarok lehettek őseink, mert a sors által arra voltak hivatva, hogy védfalat képezzenek az idegen elem dagálya ellen. Réthe, t. i. Pozsonymegyének északkeleti szélén fekszik és legszélső magyar ajkú helység. Folytonos érintkezésben lévén a szomszéd magyar ajkuakkal, nagyon nehéz lehetett apáinknak, megfelelni hivatásuknak, de ők mégis eleget tettek. Fájdalom, az unokák nem lépnek az ősök nyomdokába, mert jelenleg nagyon sok idegen elem csempészkedék be falunkba.
Különös látvány, midőn egy helységben a legtarkább színezetű nép lakik. Falunk tömve van jött-ment idegennel; van itt lengyel, német, cseh, morva, zsidó, czigány és még ki tudja mi. Hogy mi legyen ezen bevándorlásnak oka, ez egyrészt nagyon természetes, de másrészt meg nem fogható.
Természetes, mert, a kit más jól szervezett közönség nem tűr, az Réthén menhelyet talál. Ez az oka, hogy nálunk annyi megbukott és kétszínű vállalkozó, kifogyott mesterember és több ily mákvirág tartózkodik. A gazdagabb közbirtokosnak többnyire két, három háza van, melyeket be kell tölteni, ha mindjárt csőcselékkel is. Másrészt meg nem fogható, hogy ezen bevándorlást a falu elöljárói szó nélkül elnézik, és meggátlására erélyesen nem lépnek fel. Én hiszem, hogy a helység hadnagyának (mert Réthe nemes helység) nagy befolyása lehetne, ezen bajnak megszüntetésére.
De minek erről beszélni, hiszen az illetők látják és tapasztalják falunk jólétének csökkenését, mit egyedül az idegenek okoznak, és még sem sietnek ezen baj orvoslására. Sőt mi több, még arra sem törekszik a falu, hogy teljesüljön a költő szava, midőn igy szól :
„Minden ember legyen ember és magyar,
Kit e föld hord és egével betakar.“
A mi szellemi műveltségünket illeti, Réthe mindig kitünteté magát, és jelenleg sem hanyagolja el az irodalom mezejét. A hírlapirodalom termékeiből leginkább csak a Vasárnapi Újságot és Politikai Újdonságokat láthatni nálunk; jólehet néhány Hirmondó is teng köztünk és egy példány Kerti Gazdaság is tévedt falunkba.
Termésünket illetőleg semmi jót sem lehet mondani, mert a gabona kevés és középszerű. F. hó 14-én éjjel szép esőt kaptunk, mely jó reménynyel kecsegtet, hogy a kukoricza és krumpli pótolandja a hiányos aratást.
(Réthei)
Források:
Megjelent 1860. szeptember 6-án a Politikai Újdonságok hetilap 6. évfolyamának 36. számában a „Vidéki közlemények” rovatban
https://wartberg-szenc.blogspot.com/