Réte község főutcáján lakom, amely elég keskeny, de a forgalom nagy, az autóbuszok is erre járnak.
A szomszédos 189-es számú házat eladták egy hegyen túli szövetkezetnek, amely lakatosműhelyt létesített itt. Hatalmas teherautók hozzák és viszik a kész konstrukciókat, az autók zúgnak a lerakodás alatt is, a sofőrök időnként meg is túráztatják. A műhely egyelőre az utcai kerítés mellett ponyva alatt van, ott fúrnak, faragnak, kalapálnak, hegesztenek gázzal és villannyal.
A kész konstrukciókat aztán acetonos festékkel többször is átfestik, a bűz pedig terjeng a szélrózsa minden irányába. Nincsenek tekintettel arra, hogy a lakóházak közvetlen közelében dolgoznak.
A műhelyről eddig sem a hnb, sem a régi, de még az új tulajdonos sem szólt. Sehová nem hívattak, nem kérdeztek meg, nem volt szükség a beleegyezésemre. Pedig tudom, mi az előírás, nyolc évig a faluban titkár voltam. Tudom, egy ablak, vagy mellékhelyiség elhelyezése milyen körülményes, a szomszéd beleegyezése nélkül lehetetlen. Itt egy műhely létesül, és nem kérték beleegyezésünket. Csak a puszta tények alapján szereztünk tudomást a műhelyről, amely egészségre ártalmas, de a tulajdonos másokkal nem törődik.
Manapság sokat foglalkozunk környezetvédelemmel, nincs nap, hogy ne olvasnánk, vagy hallanánk erről a témáról. Ezért kérjük az itt lakók nevében az illetékeseket, hogy sürgősen lépjenek közbe, mert úgy tűnik, hogy egy nagy csarnok építésére készülnek, s akkor mi lesz velünk?
Bozsik Péter
(Megjelent 1990. április 27-én a Vasárnap magazin 23. évfolyamának 17. számában a „Levelek – Válaszok – Vélemények” rovatban)